Tanítási filozófiám lap

Tanítási filozófiám

Ha arra gondolok, milyennek képzelem el magamat tanárként, egy határozott, karizmatikus embert látok, aki magával tudja ragadni magyarázatával a gyerekek figyelmét. Lelkesedésével motivál, pozitív példaként áll az osztály előtt. Megmutatja, hogy tanulni, tudni élvezetes és jó dolog.

Tanításnak semmiképpen sem nevezném önmagában azt, hogy a tanár „leadja az anyagot”, előadást tart, 45 percen keresztül magyaráz, amit a diákok többé-kevésbé megértenek, le tudnak jegyzetelni. Igaz, a tanár az, aki új ismereteket oszt meg a tanulókkal. De ez nem minden. Sokkal fontosabb és meghatározóbb a pedagógusok nevelő, személyiségformáló feladata. A tanár minta. A diákok nap, mint nap látják, hallják, akarva-akaratlanul hat rájuk a viselkedése. Ezt kell „kihasználni”, erre alapozva lehet a diákokat motiválni.

Ha a tanítási filozófiámra gondolok, sehogy sem tudok elvonatkoztatni a magyartanári feladatoktól.  Magyartanárként fontos feladatomnak tartom majd azt, hogy a tanulók műveltségét, intelligenciáját fejleszthessem. Az irodalom, a művészetek az a terület, ahol a diákok rálátást kaphatnak az egész világra. Szeretném, ha nyitottak lennének, érdeklődőek, más szempontokat is figyelembe venni tudó, gondolkodó, értelmes felnőttek.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a diákjaimat partnerként kezeljem. Ez azonban nem egyenértékű azzal, hogy ne tanári szerepben lássanak. Nem. A tanáruk leszek, nem a haverjuk, ennél fogva szeretném, ha tiszteletet adnának. Az, hogy én tanár vagyok, ők pedig tanulók, nem zárja ki azt, hogy meghallgassam és meg is halljam a véleményüket. Szeretném, ha bátran mernének véleményt nyilvánítani, kételkedni, vitázni, az álláspontjukat megvédeni, ha szükséges.  Egy magyartanár dolga az is, hogy bíztassa, megfelelően támogassa ebben a diákokat.

Tanárként nagyon fontos, hogy felkeltsük a tanulók érdeklődését a tantárgyunk iránt. Meg kell nekik mutatnunk a tárgyunk érdekes oldalát, amiért mi is beleszerettünk, amiért tanítjuk. Persze a sok kötelező dolog mellett talán nehéz meglátni az élvezetes és könnyebb oldalát, de meg kell próbálnunk őket motiválni a tanulásra. (A motiváció kérdésében is vannak elképzeléseim, nem tudom, mennyire lehet majd megvalósítani ezeket. Szeretném például, hogy ne csak a külső motiváció, a jutalom, a jó jegy miatt olvassanak el 1-1 olvasmányt, hanem azért, mert érdeklődnek, mert saját maguk is választják.)

Nem szabadna szem elől téveszteni továbbá a hatékonyság kérdését. Mitől leszek hatékony és mitől lesz hatékony az órám? Eredményes tanár leszek attól, hogy ha minden diákom 5-ös? Talán. De nem biztos, hogy a jó osztályzat jó hangulatot, lelkesedést és hozzáértést takar. Nem szeretném, ha a diákjaimra nyomás nehezedne, és csak félelemből, szorongásból teljesítenének. Nem minden az osztályzat, nem minden egy jó pontszámú felvételi. Ha egy tanulóm megbukna, de sikerülne vele az olvasást megszerettetni, már nem lennék elkeseredve, hiszen később sokkal hasznosabb lesz számára az, hogy például a tervező asztal és számológép mellől felállva pihenésképpen elővegyen egy regényt, mint hogy egész életére viszolyogjon az irodalomtól, a művészetektől, mint valami kötelező és nehezen lenyelhető dologtól.

Egy szóval, tanítási filozófiám, hogy hassunk a tanulók életére. Legyen meghatározó a munkásságunk, szolgáljunk példaként és adjunk nekik lehetőséget arra, hogy annyira megszerethessék tantárgyunkat, mint ahogyan mi is szeretjük. Remélem, ezt a szeretet ki tudom majd fejezni, át tudom adni és érvényesíteni tudom a leginkább ellenálló osztályban is.

A szófelhő a www.tagul.com oldal alkalmazásával készült.
Kép forrása: http://www.stevenlin83.com/teachersfreepress/wp-content/uploads/2013/05/Teaching-A-work-of-heart.jpg